A Férfi agya beindult, de szemét még nem nyitotta ki. Az ágy melegsége, a takaró puhasága nem engedtette meg vele, hogy felkeljen. Boldog volt és nyugodt, harmóniát érzett az életében. Azon gondolkozott, így kéne maradnia élete végéig, mert itt nincs fájdalom, nincs nehézség, csak a meleg, puha pihenés.

Aztán mégis erőt vett magán, és kinyitotta szemét. Már világos volt, és a férfi szemébe érkező fénytömeg egy pillanatra elvakította. Pislogott párat, és a másik oldalára fordult. Kereste a Nőt.

A Nő már nem feküdt mellette, talán fürdeni ment, gondolta a Férfi. Felült hát, belebújt a papucsába, és elindult megkeresni.

A fürdőben nem volt. A WC-n sem. Kiment hát a konyhába, de ott sem találta. Talált viszont valami mást. Egy üzenetet. A Nő írta. Az állt benne, hogy korán reggel el kellett sietnie, és nem tudja mikor jön, így a Férfinak magáról kell gondoskodnia, egész nap. A Férfi megijedt. Nem tudta, hogyan gondoskodhatna magáról, hiszen sosem csinált még olyat.

A kávéfőzőhöz lépett, és azon töprengett, vajon hogy működik ez. Azt tudta, hogy valahol bele kell mennie a kávénak, meg a víznek, és az, ha bekapcsolja a készüléket, valahol ki is fog jönni. Pár perces gondolkodás után végül megoldotta a problémát, és nagyon örült magának. Aztán várt. A kávéfőző hirtelen elkezdett szörcsögni, és már jött is le az életet adó kávé. A Férfi bögrét keresett, majd kivette a hűtőből a tejet, a polcról levette a cukrot, kiöntötte a kávét, és elkészítette magának. Majd beslattyogott a szobájába, leült a gépe elé, és belekortyolt a kávéba. Rettenetes volt. Híg volt, és keserű, de a Férfi tudta, hogy ha most ezt nem issza meg, nem büszkélkedhet majd el vele a Nőnek.

Közben a Férfi várt. Várta, hogy a Nő hazaérjen. Néhány perc múlva ráébredt, hogy még fel sem öltözött. Ruhát kellett keresnie. Végig járta az egész házat, mire megtalált mindent. Zoknit, boxert, nadrágot, inget. Felöltözött, és visszaült az íróasztalához. És Várt.

Ahogy telt-múlt az idő, a Férfi megéhezett. A gondolattól is rettegett, hogy egyszer éhezni fog. De most nincs otthon a Nő, most nincs aki főzzön rá, ő viszont egyre éhesebb. Bátortalanul kiment hát a konyhába, és szétnézett. A kávéfőzőt már ismerte, de észrevett még néhány készüléket, aminek a rendeltetéséről fogalma sem volt. Benézett a hűtőbe, de csak virslit talált. A virsli jó, gondolta a Férfi, az finom, egy kis mustárral, kenyérrel. Kenyér. Ez szöget ütött a Férfi fejébe. Hol lehet a kenyér? Szétnézett hát, de csak kiflit talált. Kifli, és virsli. Hotdog. A Férfi büszke volt határtalan kreativitására. Ő ma hotdogot fog enni. Oké, itt a kifli. Mi az, hogy elősütött? Hiszen ez majdnem nyers. Na lássuk... az van rajta, hogy 200 fokon előmelegített sütőben, 4-6 percig készre sütjük, aztán 1-2 perc után fogyasztható. Hogy mit csinálunk, a mivel, hol? A Férfi bajban volt. Tudta, hogy van sütőjük hiszen azon veszekedtek hónapokig a Nővel, hogy kell egy új sütő, és emlékezett rá, hogy vett valami olyasmit. Meg is kereste az említett berendezést, és hosszas vizsgálat után megállapította, hogy nem működik. Nem melegít. A Férfi megkereste a használati utasítást, és az elejétől a végéig elolvasta. Már tudta, hogy kell bekapcsolni a sütőt. Ezt azon nyomban meg is tette, és amíg a sütő előmelegedett, hosszas, és kínkeserves munka árán kibelezte a kiflit, hogy legyen majd hová tenni a virslit. A virslinek feltett egy lábasban vizet, és várt. Várta, hogy hazaérjen a Nő, és segítsen rajta. De a Nő nem jött. Így hát a férfi betette a sütőbe a kifliket, a vízbe a virsliket, és megint várt. Úgy döntött, 5 perc után jónak kell lennie a kifliknek, hiszen az az arany középút. Kinyitotta a sütőt, és rögtön arcon csapta a forró levegő. Meglepődött, erre nem számított. Megkereste a kesztyűt, kivette a két kiflit, egy tányérra helyezte, kivette a vízből a két virslit, és bedugta őket a kiflibe. A Férfi megint büszke volt magára, hogy hotdogot készített. Egy kis tálban ketchupot, majonézt, és mustárt kevert össze. Az egészet egy tálcára helyezte, és visszaült az íróasztalához. Berakott egy filmet, belemártotta a szószba a hotdogot, és megkóstolta. Finom volt. A Férfi így még inkább büszke lett magára. Finom hotdogot készített.

A hotdog elfogyott, a Férfi jóllakott, és várt. A Nőt várta.

Miután vége lett a filmnek, a Férfi újra kávéra vágyott. Ezúttal azzal a határozott céllal lépett a kávéfőző elé, hogy ha beledöglik is, finom kávét fog készíteni. Előkereste hát a kávéfőző használati utasítását, ám, mivel abban nem volt benne, hogyan is kell kávét főzni, az interneten keresett válaszokat. Hosszas böngészés után meg is találta, amire szüksége volt, és új ismereteit felhasználva újra a kávéfőzőhöz lépett. Mindent úgy csinált, ahogyan írták. Mikor elkészült a kávé, a Férfi cukrot, és tejet öntött bele, úgy, ahogy írták. Bátortalanul szájához emelte a bögrét, és apró kortyot ivott csak. Finom volt. Újra büszke lehetett magára, mert finom kávét készített. Visszaült az íróasztalához, és várt.

Aztán meghallotta a Nő autóját, ahogy beparkol a ház elé. Sötét volt már. A Férfi összeszedte a mosatlant, és kivitte a mosogatóba, közben várt a Nőre. És akkor nyílt az ajtó. Belépett a Nő. Fáradt volt, és elcsigázott, leült egy székre, és a tenyerébe hajtotta fejét. A Férfi odament hozzá, megölelte, mellé ült, és hallgatta. A Nő panaszkodott. Hogy arra kell hazajönnie, hogy romokban az egész ház, a gardrób széttúrva, a konyhában minden szanaszét, a mosogató tele mosatlannal. A Férfi elszomorodott. Ahelyett, hogy a Nő büszke lenne arra, amit ma elért, helyette csak ostorozza.

Lefekvés után a Férfi elmondta a Nőnek, hogy azért ügyes volt ám, rengeteg mindent meg tudott oldani egyedül, és ez jó. A Nő csak mormogott valamit, és mély álomba merült. Majd a Férfi is elaludt.

A Férfi agya beindult, de szemét még nem nyitotta ki. Az ágy melegsége, a takaró puhasága nem engedtette meg vele, hogy felkeljen. Boldog volt és nyugodt, harmóniát érzett az életében. Azon gondolkozott, így kéne maradnia élete végéig, mert itt nincs fájdalom, nincs nehézség, csak a meleg, puha pihenés.

Aztán mégis erőt vett magán, és kinyitotta szemét. Már világos volt, és a férfi szemébe érkező fénytömeg egy pillanatra elvakította. Pislogott párat, és a másik oldalára fordult. Kereste a Nőt.

A Nő ott állt mellette, kezében egy bögre kávéval, és mosolygott. A Férfi is elmosolyodott, elvette a Nőtől a bögrét, belekortyolt, és átadta magát az élvezetnek. Azon gondolkozott, hogyan tudna ő a Nő nélkül élni. A tegnapi dolgok már kimentek a fejéből, szinte semmire nem emlékezett, csak arra, hogy az a nap egy kínszenvedés volt, tele nehézségekkel.

Magában hálát rebegett a Nőnek.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.