Azt gondolom bátran kijelenthetem, hogy amint egy háztartásban elhangzik a "mosogatás" szó, velem együtt minden férfi társamnak összeszorul a gyomra. Ez a kifejezés egyébként más-más kontextusban még elemibb reakciót tud kiváltani belőlünk.

Ilyen például a "Drágám, ma én mosogatok.".

Ilyenkor hátradőlünk a kanapén, bekapcsoljuk a tévét, és keresünk egy meccset, amíg az asszony a konyhában robotol.

Vagy ilyen a "mosogass el!".

Minden férfi társam tegye a szívére a kezét, és mondja, hogy ilyenkor ő is lakóhelye legkülönbözőbb szegleteibe próbál elbújni a feladat elől. Illetve tisztelet a kivételnek, de gyanítom, hogy azon férfiak, akik örömmel mosogatnak vagy teljesen őrültek, vagy homoszexuálisak. Na nem mintha problémám lenne ezzel, de én egy szellemileg teljesen normális heteroszexuális férfi vagyok, ebből eredően gyűlölök mosogatni.

Mert melyik férfi szereti azt, ha szétázik a keze a víztől, mosogatószeres lesz a nadrágja, és különben is milyen rohadt undorító már a kajamaradékot kapargatni mások után? Nem beszélve arról, hogy ezek után persze büszkén nézünk párunkra, hogy igen, megcsináltuk, és várjuk az ódákat arról, hogy ilyen tiszták még sosem voltak az edények, és milyen zseniális a technika, amivel elvégeztük a feladatot, igazán megtaníthatnánk rá őt is, erre mit kapunk? Egy dörmögést az általunk imádott nő szájából, miszerint "én ezt csinálom egész nap...".

Persze van még bajom a mosogatással. Általában az, hogy vegyszerszagú lesz a kezem, a nadrágom, az ingem, a cipőm, hogy egy helyben kell állni, és borús monotóniával kaparni a tányérokról a mocskot. Most komolyan, nem lenne egyszerűbb, ha valaki beáztatná, mielőtt berakja a mosogatóba? Ja, hogy nekem kellett volna? Hát, akkor bocsánat.

Most azokról a nőkről szeretnék beszélni, akik háztartásbeliként vannak otthon.

Egyszer azt olvastam valahol, hogy azok a férfiak akik átvállalják a házimunka egy részét, előbb-utóbb azt az érzést kezdik sugározni a nő felé, hogy ez nem is olyan bonyolult feladat, ha még ő is meg tudja csinálni, és ezzel gyakorlatilag elvész a nők monopol helyzete a szaros gatyák és izzadtságos pólók, koszos ablakok, és a poros szőnyegek útvesztőjében.

És ha ez a folyamat beindul, a nő irigy lesz, és elkezdi majd kritizálni a munkánkat. Hogy ez miért ilyen, az miért olyan, ezt nem így kellett volna, azt én úgy szoktam csinálni, és különben is, én ezt csinálom 20 éve, honnan veszed, hogy te jobban csinálod.

Amikor túl vagyunk az első vitákon, és a nő ráébredt arra, hogy kemények vagyunk és nem adjuk fel, akkor jön az önsajnálat. Hogy ő már nem jó semmire, nekünk már semmi nem jó, amit ő csinál, hogy akkor csináljuk az egészet mi, mert mi úgyis jobban tudjuk. És hiába bizonygatjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz, ő morcos fejjel ül majd a kanapén, és valami szappanoperát néz.

Aztán egyszer rádöbben arra, hogy már mindent mi csinálunk, és neki nem maradt semmi, ezért unatkozik. Ha anyagi helyzetünk nem engedi meg a szolit és a botoxot, akkor elkezdi újfent kritizálni a munkánkat, lévén az ég világon semmi más dolga nincsen. Aztán elkezdi kijavítani a "hibáinkat", ami természetesen minket nagyon idegesít, hiszen oda tettem ahová való, tiszta, mert felmostam, akár a padlóról is lehetne enni, finom, mert anyádnak is ízlik, satöbbi. És akkor előbb-utóbb feladjuk, és azt mondjuk, hogy csinálja ő, de erre persze húzni fogja a száját, hogy mi csak ki akarunk bújni a feladat alól, és azt akarjuk, hogy ő izzadjon alatta, mert lusták vagyunk, és trehányak.

Aztán a kezébe veszi a felmosót, és soha nem látott gondossággal mossa fel a konyhát, és néz ránk önelégült arccal, hogy "látod apukám, így kell ezt csinálni!". Akkor átöleljük, megcsókoljuk, és elmondjuk, hogy valóban neki volt igaza, ő jobban csinálja, és ilyen szépen mi sosem tudtuk megcsinálni. És látjuk rajta, hogy boldog.

Aztán, ahogy telik-múlik az idő, egyre többet, és többet akar, így nekünk már nem maradt semmi, és egy kellemes vacsora után elhangzik az a mondat, amely olyan gyönyöröket okoz nekünk, amire csak nagyon kevés dolog képes:

"Drágám, ma én mosogatok.".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.