Ezt a posztot ajánlom mindenkinek, akikre az alábbiak vonatkoznak.

Kezdjük a legegyszerűbbel. Vegyétek végre tudomásul, hogy Fogyasztói Társadalomban élünk. Egy olyan világban, ahol az emberek termékeket vesznek, közvetve, vagy közvetlenül. Ez nem csak azt jelenti, hogy elmegyünk a boltba, megvesszük a számítógépes játékot, hazavisszük, és szórakozunk, nem. Az is annak számít, hogy kifizetjük a tv számláját. Gyakorlatilag megvesszük a műsorokat.

Felmerül a kérdés, hogy miért is vesszük meg ugye? Hát mert szórakoztatóak. Szórakoztató a Barátok Közt (már akinek...), és szórakoztató a Megasztár is, meg az X-Faktor is. És igen, lehet azzal jönni, hogy a mittudoménkicsoda feldolgoz egy számot, felrakja youtube-ra, és akkor az sokkal jobb, mint a Megasztár, meg az X-Faktor, de kérdem én: ki nem szarja le?

A következő pár sor konkrétan két embernek szól.

Elhiszem, hogy vannak rohadt tehetséges emberek, akik kibaszott zseninek születnek, és igen, tudom, hogy a tehetség már egészen fiatalon megmutatkozik az emberekben. Ez eddig rendben is van. De ezek a gyerekek koránt sem biztos, hogy abból akarnak megélni, amit 5-6 évesen csinálnak. Merthogy fogalmuk sincs róla, hogy ha nagyok lesznek, és nem laknak már otthon, akkor majd számlákat kell fizetni, meg ételt kell vásárolni. Nem tudják, mert gyerekek. Az, hogy belehelyezik őket egy szituációba, ahol jól érzik magukat, nem jelenti azt, hogy az az ő sziklaszilárd elhatározásuk, hogy ezt akarják csinálni életük végéig. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek voltak álmai arról, mik lesznek, ha nagyok lesznek. De ezt nem tudják eldönteni 5-6 évesen, akkor sem, ha az úgynevezett "művészvilág" máshogy működik. Mert egy gyerek addig akar csinálni valamit, amíg jól érzi magát benne. Aztán majd elfárad, eszébe jut valami egészen más, és menne tovább. És itt jön képbe az, hogy mennyire felelősségteljes a tisztelt szülő. Mert ha nem a gyerekén keresztül akarja kiélni a saját gyermekkori vágyálmait, akkor hagyja szépen a gyereket menni tovább. De nem, a "művészvilágban" ez elképzelhetetlen, mert ott ha a gyerek tehetséges táncos, hiába akar ő mondjuk autóversenyző lenni, a drága szülő biztosan lerombolja benne ezt a képet azzal, hogy "majd ha felnőtt leszel, eldöntheted mi akarsz lenni". Mert ez így néz ki. Akárki akármit mond, ez rohadtul így néz ki. És akkor kérem szépen, el is érkeztünk oda, ahol maga a szülő bizonyítja be azt, hogy egy gyerek nem tudja eldönteni, mit is akar valójában csinálni.

Egyrészt.

Másrészt azt gondolom, lehet magasztalni a youtube-sztárokat, hogy mekkora kibebaszottulkurvajók, és hogy mennyivel többet érnek ők, mint sok tehetségkutatóban résztvevő ember, persze, szabad őket az égig is. És lehet panaszkodni, hogy azok a tehetséges emberek, akik nem rakják fel magukat youtube-ra, vagy nem szerepelnek a tv-ben, milyen kevés megbecsülést kapnak ahhoz képest, amennyit érnek. Na de akkor elmondom újra:

Fogyasztói Társadalomban élünk.

Ez azt jelenti, hogy az, aki ebben szervesen részt vesz, nagyon jól jár, ellentétben azokkal, akik nem vesznek részt benne.

Hogy hogy értem? Hát kérem úgy, hogy azok, akik elmennek énekelni a Megasztárba, meg az X-Faktorba, lehetnek akármennyivel kevésbé tehetségesek, mint mások, mégis ők kapják meg azt a pénzt, amit betelefonálnak, meg be sms-eznek, meg a reklámok után, ésatöbbi, ésatöbbi. És ennek egyetlen egy oka van: akkor, amikor hívták őket a tv-be, nem mondták azt, hogy "jaj, hát én ilyen műsorba nem megyek el, mert az lealacsonyító, és visszalépés lenne a karrieremhez képest". Fogták magukat, felkeltek a fotelból, bementek az RTL-hez, jelentkeztek, megmutatták magukat, kitettek magukért, és voálá: pénz.

És hiába hívjuk őket BB Évinek, meg VV Ágicának, meg Megasztáros Rúzsa Magdinak, akkor is annyit keresnek egy hónapban, mint egy átlagos ember fél év alatt. És szimplán csak annyit csináltak, hogy fogták a tehetségüket, leszarták az agyonmagasztalt "művészvilágot", és megmutatták másoknak, hogy mit tudnak.

Hát erről van szó, csókolom.

Hogy menni kell, csinálni kell, tenni kell azért, hogy sikerüljön, nem nyavalyogni, hogy "engem senki nem ért meg...".

És hogy hű legyek a poszt címéhez, meg kell említenem, hogy nem nézek Barátok Köztöt, nem telefonálok az X-Faktorba, nem sms-ezek a Megasztárba, csak nagyon ritkán veszek magamnak játékokat, abból is mindig ezeket az elbaszott német csodákat, sőt, jómagam is a youtube híve vagyok, mert zseniális embereket lehet ott találni. És mégis, kurva jól tudok szórakozni.

De soha, egyetlen egyszer sem mondtam, hogy "neki kéne inkább a tv-ben lennie", mert biztos vagyok benne, hogy ha ott akarna lenni, már ott lenne.

És ha az én gyerekem januárban tűzoltó akar lenni, akkor tűzoltóst játszom vele, ha februárban zongorista akar lenni, akkor zongorázom vele, ha márciusban űrhajós akar lenni, akkor azt játszom vele, és majd akkor, ha felnőtt, és pontos elképzelése lesz a világ működéséről, majd akkor ő, saját maga eldönti, miből akar megélni.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.