Lájk lájk hátán...
2011.02.19. 12:03
Azt vettem észre, hogy minél több ismerősöm van facebookon, annál több lájkos marhaság jelenik meg a falamon. Ilyen például a "Lájkolj ha jó fejnek tartasz!", vagy a "Ha szeretsz lájkold!", vagy a "Lájkold, ha eljönnél velem sörözni.".
Erről nekem valamiért Strici blogja jutott eszembe (http://birkanep.blog.hu/2011/02/15/az_erzelmi_hajlektalan_birka).
Van egy olyan gyanúm, hogy ezeket a hülyeségeket valóban az érzelmi szegény emberek rakják ki, akik nem biztosak benne, hogy szeretik őket, vagy jó fejnek tartják, ami lássuk be, elég szomorú.
Nekem van 323 ismerősöm. Ebből jó, ha 70 olyan ember van, akit tényleg ismerek is, a többiek a játékok miatt lettek. De valahogy nem érzem azt, hogy bizonyítanom kéne saját magamnak, hogy szeretnek az ismerőseim. Egyrészt azért, mert pontosan tudom, hogy aki szeret, úgyis elmondja, nem kell hozzá egy ilyen lájkolós baromság, másrészt mert ha ki is raknék egy ilyet, akkor sem biztos, hogy lájkolja az, aki miatt kiraktam, és hát lássuk be, elég cinkes, amikor 323 ismerősből kb. 2 ember lájkol.
Erről azok az emberek jutnak eszembe, akik akkor is elmennek házibuliba ha nem hívták őket, vagy elmennek egy koncertre, akár szeretik az előadót akár nem, csak hogy elmondhassák, hogy igen, én is ott voltam. Ami megint csak elég szomorú.
Igazából az elmúlt 23 évben 2 embertípust tudtam megkülönböztetni egymástól. Az egyéniségeket, és a tucatembereket.
Az egyéniség valóban jó fej, és tényleg szeretik. Ő úgy öltözködik ahogy akar, és nem foglalkozik azzal, mások mit mondanak. Akkor sminkel, amikor úgy akarja, és nem akkor, amikor akár csak a sarki boltba megy le. Azzal barátkozik, aki szimpatikus neki, és olyan bulikba jár, ahol tudja, hogy jól fogja magát érezni. Az egyéniségnek saját gondolatai vannak, saját elvárásai önmagával szemben, és ha nem érzi jól magát a bőrében, azt rendszerint egyetlen barátjával beszéli meg, nem az összes ismerősével. Azzal jár akivel akar, és nem azzal, aki még a barátainak is tetszik. Ha egyetemre megy, olyan szakra megy ami érdekli őt, és nem olyanra, amiből meg is lehet élni. Saját törvényei vannak, és saját rend szerint éli az életét. Akkor iszik ha jól esik, és nem akkor, ha a többiek is, és nem érdekli ha annyira részeg, hogy utána fetreng a földön, és mindenki rajta nevet, mert Ő jól érezte magát. Az egyéniségnek bármikor megmondhatod a véleményedet, nem fog rajta megsértődni, mert biztosan neki is van egy véleménye rólad. Egy önálló véleménye, ami tényleg a sajátja, és nem másoké. Az iskolában, vagy a munkahelyén rendszerint a kisebbséghez tartozik, és nem érdekli, hogy emiatt lenézik. És nem rak ki mindenféle lájkot a falára, mert tudja, hogy őt akkor is szeretik, ha ezt nem kell mindenki előtt megmutatni.
Az egyéniséggel ellentétben a tucatember lehet hogy jó fej, és az is lehet hogy szeretik. De úgy öltözködik ahogy a barátai/barátnői, "egyenruhában" jár, és akkor is sminkel, ha csak aludni megy, mert rondán nem lehet szépeket álmodni. Azzal barátkozik, akivel a barátai, akár szimpatikus, akár nem. Olyan bulikba jár, amilyenekbe a barátai, akár jól érzi magát, akár nem. Nincsenek saját gondolatai, azt gondolja, amit a többiek. Az elvárásai is a barátaié. Ha valami baja van, azt mindenkivel megbeszéli, mert kell a megerősítés. Azzal jár, akit a barátai mondanak, mert ha a barátainak nem tetszik a srác/lány, akkor neki sem. Olyan szakra jelentkezik, amilyenre a többiek, mert szerinte csak az a jó. A barátai törvényei alapján működik, és az ő általuk felállított szabályok alapján él. Akkor iszik ha a többiek is isznak, és nem mer berúgni, mert akkor kinevetik, még a barátai is. Nem mondhatod meg a véleményedet, mert akkor megsértődik és sír, és a barátai is utálni fognak, mert egy véleményük lesz rólad. Nincs önálló véleménye, és az iskolában vagy a munkahelyén azokhoz húz, akik menőbbek. És persze tele bassza a falat mindenféle szarral, csak hogy megerősítést kapjon mindenki előtt, hogy igen, ő jó ember, és őt szeretik.
Lehet, hogy kicsit sarkalatos a dolog, és nagyon beszorítom az embereket két csoportba, de az általános tapasztalat sajnos az, hogy ez valóban így néz ki.
Mindkét csoportból vannak barátaim, mert alapvetően nem ítélem el egyik oldalt sem. Sikerült kialakítanom olyan viszonyokat, amikben még a tucatember is egyéniség lehet, mert megkövetelem tőle, hogy egyéniség legyen. Igyekszem minden emberből egyéniséget faragni, kisebb-nagyobb sikerekkel, mert bár tudom jól, hogy este úgyis tucatember lesz, és a tucatbarátaival bulizik valahol, délután nálam még egyéniség. És ha sikerül elérnem, hogy a tucatbarátai között is megmutassa, hogy egyéniség, azt már sikernek könyvelem el.
Persze, ez nem mindig jó, mert így az ember rengeteg "barátot" veszíthet, de erre a helyzetre is érvényes az a snassz kifejezés, hogy "akkor ők nem is voltak igazi barátok...". De ne aggódj, én itt vagyok, rám bármikor számíthatsz, még hajnali 3-kor is felhívhatsz, fel fogom venni a telefont, és megbeszéljük. Csak egyet ígérj meg nekem, légy önmagad.
Legyetek önmagatok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rabyn 2011.02.19. 14:50:04
Egyébként engem idegesít a lájk szó. Van rá szép magyar szavunk, a tetszik. Csak hosszabb kimondani, hogy "nekem tetszik" mint a "lájkolom" ami ronda...
Még jó, hogy olaszul Mi piace van kiírva a fészbukra.:D
