Ilona reggel felébredt, zuhanyzott, felvette sötétzöld-világoszöld csíkos ujjatlan fölsőjét, kávét ivott, majd elindult a munkába.

Amikor beért, az egész terem üres volt még. Köszönt a kolléganőinek, és megbeszélték a tegnap esti Barátok közt történéseit. Majd leült a 16-os ablakhoz, bekapcsolta a számítógépet, visszament a konyhába, megivott egy kávét, visszaült az ablakhoz, és várta az első vendégeket. 8:00.

Néhány perccel később már legalább harmincan voltak a teremben. Ilona végezte a munkáját, hívta a sorszámokat. 10:30-kor már legalább 120 ember tolongott. Ekkor Ilona óvatosan körbesandított, nem hívta a következő sorszámot, felállt, és kiment a mosdóra. 10:40-kor tért vissza. Visszaült az ablakba, és kérte a következőt. Az úriemberrel kb. 10 perc alatt végzett, majd ismét körbesandított, és behívta az index.hu-t. Olvasott egy kicsit. 11-kor arra lett figyelmes, hogy legalább 200-an tömörülnek a teremben. Ekkor hívott még egy sorszámot. 11:10-kor felállt az ablaktól, és átment a terem másik végébe. Ott beszélgetett egy kicsit, majd 11:15-kor visszaült a 16-os ablakhoz. Felvette a telefonkagylót, és felhívta egy barátnőjét. Vele 11:30-ig beszélgettek. Jókat nevettek. Közben odakint egyre többen nyomorogtak. 11:30-kor letette a kagylót, és hívta a következőt. A hölgy kissé problémás volt, Ilona húzta is a száját. de 11:45-re a hölggyel is végzett. Majd gyorsan körbenézett, és megnyugodva állapította meg, hogy mindenki ugyanúgy dolgozik, ahogy ő. "Dolgoznak...". Hívta is rögtön a következőt. Lezavarta 2 perc alatt. 11:50-ig ült, és próbált a családjára gondolni. A gyerekeire, akik otthon várják, a férjére, aki a tűző napon györnyedve lapátolta a földet valami építkezésen. 11:50-kor hívott még egy ügyfelet, vele is kb. 5 percig tartott az aktus. Majd úgy gondolta, ennyi megerőltető munka után kijár neki az ebéd. 11:55-kor bezárta a 16-os ablakot, és kiment a konyhába. 12:55-kor ért vissza. Járt neki az egy óra ebédszünet. 13:00-kor hívott még egy ügyfelet. Ő is problémás volt, legalább 20 percig nevetgéltek azon, hogy milyen bonyolult is a feladat, amit éppen próbálnak elvégezni. 13:20-kor kiment cigizni. 13:30-ig cigizett. 35-kor új ügyfél. 45-re vége. Aztán felállt, átment a terem másik végébe megbeszélni a délelőtt eseményeit. 14:00-ig beszélgetett. 14:00-kor megint kiment cigizni, és még egy kávét is meg mert engedni magának. 14:30-kor ért vissza. Hívott még egy ügyfelet. Gondolta, most kitesz magáért, ezért rögtön utána hívott még kettőt. Velük 15:00-ra végzett. 15:00-tól 15:30-ig telefonált. 15:30-kor cigizett. 15:45-kor hívott még egy ügyfelet. 16:00-kor bezárta a 16-os ablakot, és elindult haza.

Hazaúton azon gondolkozott, milyen megterhelő volt ez a napja is. Mint eddig mindegyik, az elmúlt 35 évben. Mindig ugyanaz a nóta. Ügyfelek jönnek, ügyfelek mennek. Reggel persze nincs tömeg, mindenki igyekszik a munkába, elkérni magát, hogy később nála landoljanak. Aztán délelőtt felgyülemlik a tömeg, és kitart egészen 4-ig.

Mikor hazaért, a férje már a kanapén ült, és tévézett. A gyerekek a szobájukban voltak. Ő fáradtan lerogyott a férfi mellé, és vállára támasztotta a fejét. Sóhajtott egyet. Fáradt volt, nehéz nap állt mögötte, és holnap reggel kezdődik minden elölről.

És hogy mindez hogyan jutott eszembe?

Ma voltam személyit csináltatni a Visegrádi utcában...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.