Nagyon szeretjük a filmeket. Az egész család.

Szerintem, ha tehetnénk, éjjel-nappal jobbnál jobb filmeket néznénk. Már persze, amíg vannak jó filmek.

Nálunk mindig volt valami akadálya annak, hogy együtt üljön le az egész család filmet nézni. Amikor kicsi voltam, ha tévéztünk, a reklámok alatt valaki mindig lelépett, és csak akkor jött vissza, ha már ment a film, így a sötétben átesett mindenkin, csörömpölt, és szinte mindenkit kizökkentett a ritmusából. Tudjátok, ilyenkor szokta az ember megállítani a filmet, és megvárni, amíg a másik visszajön. Így is kiesünk ugyan a ritmusból, de kevésbé zavaró, mintha nem hallanánk egy mondatot, ami miatt végül nem értjük az egész filmet. Megállítani? A tévét? Ó, bizony, ez nagy gond volt. Hacsak nem videóról néztünk valamit.

Olyan is volt, hogy valamit vissza kellett tekerni. Ez egy amolyan hülye VHS-es kifejezés, ami nagyjából mindenkinek, aki a 1976 után született, beleégett az agyába.

Ha nem valaki zavarta meg a filmezést, akkor valami. Például ha koszos volt a fej. Sőt, modernebb videóknál (a VHS kazettát lejátszó eszközt hívták akkor így) akár két fej is koszos lehetett. Előfordult, hogy a videó bekapta a szalagot, és szét kellett szedni az egészet, hogy ne szakadjon el. Esetleg annyira sokszor néztük meg, hogy elkopott a mágnesszalag, és gyakorlatilag nézhetetlen lett a kazi. Ilyenkor el kellett menni a tékába, kivenni a filmet, és átmásolni, egy másik videó segítségével, bár ez időnként elég trükkös volt.

Aztán jött a technológia újabb vívmánya, a DVD. Ott technikai probléma akkor volt, ha karcos volt a lemez, vagy lefagyott a lejátszó. De ekkor már nem kellett tekerni, ha nagyjából tudta az ember hol tart a film, könnyen rá lehetett keresni, és folytatni ott, ahol abbahagyta. De a helyzet nem igazán változott, valami mindig közbeszólt, ami miatt nem tudtunk nyugodtan végignézni egy filmet sem.

A legtöbb problémát persze az jelentette, hogy nagyon kis helyen próbáltunk sokszor nagyon sokan elférni. Egy 49 négyzetméteres panellakás nagyobbik szobájában ültünk tízen-tizenöten, és próbáltuk élvezni a filmet, ami ennyi embernél szinte lehetetlen volt, mert valaki nem tudott hová ülni, esetleg nem látott a másiktól.

Közben persze felnőttünk, külön költöztünk, és így nagyon megritkult a közös filmezések száma.

És mindvégig rengetegszer megjegyeztük, hogy "ha lenne egy saját mozim...".

Amikor még nővéremmel éltem, rengeteg felé filmeztünk, csak épp együtt nem. Ennek több oka is volt. Egyrészt nem ugyanazokat a filmeket akartuk megnézni, másrészt ha nála ültünk le, csak a laptopja volt, ha nálam, csak a kis 15"-os monitorom. És persze közben rengetegszer mondtuk, hogy "ha lenne egy saját mozim...".

Aztán, mikor már nősténnyel éltem, rengeteg filmet néztünk meg az ő laptopján, az ágyban, mert az de jó, lehet mozgatni, nem nehéz, és végül is látjuk a filmet, kényelmesen, mindketten.

Aztán lett egy 22"-os monitorom, és az lett a filmezés fellegvára. Nagy, szép képe van, szép színei vannak, és mindketten látjuk, nem kell nagyon közel ülni, és annyira már a szemet sem fárasztja, mint egy régi CRT monitor. De persze rengeteget beszélgettünk arról, hogy "ha lenne egy saját mozink...".

Tulajdonképpen egész jól túléltem ezt a 23 évet saját mozi nélkül. Rengetegen megkérdezték, hogy miért nem járok moziba, miért akarok sajátot, annyira már nem kerül sokba.

Igen ám, de ha mozi, akkor én kényelmet akarok. Ne csak a székem legyen kényelmes, amin ülök, de a saját kényelmem is meglegyen. Legyen mit enni, legyen mit inni. De hát ezt mind megkapod a moziban is! Persze. De a moziban nem lehet megállítani a filmet, és ami a legtöbb gondot okozza, egy jó film mellett, miközben az ember a sörét szürcsöli, és nagyokat nevet, szeretne rágyújtani. A moziban sört nem kapni, rágyújtani meg végképp nem lehet. Ezért akarok egy saját mozit. Ezért mondtam rengetegszer, hogy "ha lenne egy saját mozim...".

És akkor úgy döntöttünk nősténnyel, hogy veszünk magunknak egy saját mozit. Már nem csak beszélgetünk róla, teszünk is érte valamit. Rendben, milyen egy jó mozi? Kell hozzá egy vetítőgép, egy vászon, kényelmes ülések, nagy hangfalak, és egy akkora terem, amiben mindez elfér.

Történetesen akkor ürült ki a garázsunk, és csináltunk belőle zeneszobát, meg dühöngőt. És történetesen éppen ekkortájt került át após hifije. És persze éppen ekkortájt vettük rá magunkat, hogy beruházzunk a vetítőgépre. Úgyhogy vettünk a projektort.

Hazahoztuk, átrendeztük az egész garázst, felszereltem a garázs plafonjára, két gumírozott lepedőből csináltunk hozzá egy vásznat, beszereltük az egyik számítógépet, rákötöttük a hifit, és beraktunk két fotelágyat, és két nagyon kényelmes fotelt. Bekapcsoltuk, beállítottuk, beraktuk a Star Wars VI-ot, felhangosítottuk, üdítőt töltöttünk, rágyújtottunk, lekapcsoltuk a villanyt, és élvezkedtünk.

Van egy saját mozink.

Hihetetlen, hogy milyen élményt tud nyújtani a nagy kivetítés. Rögtön hangosabb is, hiszen minél nagyobb a kép, annál jobban kell hallani.

Azelőtt is rengeteg filmet láttam, de annak tiszteletére, hogy már saját mozink lett, elkezdtük megnézni a nagyokat. Az igazán Nagy filmeket. Így láttam a Piszkos tizenkettőt, a Tizenkét dühös embert (Henry Fonda egyszerűen zseniális), a Kacsalevest, és még sok-sok olyan filmet, melyek kiérdemlik a mozihangulatot. Mert a Mi mozinknak mozihangulata van. Eltekintve attól a ténytől, hogy alaphelyzetben nem kétszázan, csak mondjuk hatan férünk el, gyakorlatilag pont olyan, mint egy moziban. Még több is. A falakon nagy színészek, rendezők portréi, az ülőhelyek kényelmesnek mondhatók, és még a wc sincs messze, nem kell sokáig sétálni. És van hűtőszekrény is.

Van egy saját mozink.

Rengeteg emberrel néztünk már meg filmeket a mozinkban. És remélem, hogy még több ember részesül abban a szerencsében, hogy vendég lehet nálunk. Természetesen szinte ingyen. Ugyanis nem adunk semmit, hozzon mindenki magának. Piknikmozi. Vagy mozipiknik. Kinek mi.

Ha valaki 15 évvel ezelőtt beállít a nagyszobába, és azt mondja, egyszer majd saját mozitok lesz, nem hinnénk el neki. Komolyan. Ugyanolyan álom lenne.

Ugyanúgy mondogatnánk, hogy "ha lenne egy saját mozim...".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.