Előre leszögezem, nem akarok senkit sem bántani. Nem akarom hogy sértődés legyen belőle, nem akarom hogy emberek félreértsék amit írok.

Ez a történet egy házzal kezdődik:)

Tudniillik van egy rahedli ismerősöm, egy rahedli problémával, és szerencsére a legtöbbről tudok, mert általában okos megoldásaim vannak a problémáikra. De ma két konkrét emberről szeretnék írni, akiknek olyan problémájuk van, amit nem csak ők, még én sem, és szerintem senki sem tud megoldani.

Szóval adott egy fiú, és egy lány, nevezzük őket mondjuk Ádámnak, és Évának.

Ádám egy átlagos 19 (remélem jól emlékszem) srác, akinek vannak ugyan stiklijei, de amúgy jó gyerek.

Éva egy átlagos (még) 17 éves lány, idén nyáron tölti a 18-at (később ez majd fontos lesz).

Ádám és Éva együtt vannak már fogalmam sincs mióta, de boldogság van, és szeretet. Van viszont egy hatalmas nagy problémájuk, tudniillik Éva nevelt gyerek, egy családnál van, ahol nem érzi igazán jól magát, mert:

- a szülők a Németh Sándor féle Hit Gyülekezetébe járnak (ilyen ismerősöm van még egy, de róla majd később:));

- nem szeretik Évát;

- folyton azzal szekálják, hogy Éva menjen velük a gyülibe;

- igazából az a szerencséje, hogy a lélegzés nincs neki megtiltva, amiért az előbbit nem iktatta be az életébe.

Na szóval, adott kérem szépen a helyzet, ami igazából csak Ádámnak, és Évának kellemetlen, de - lévén róluk van szó - ez történetünk legfontosabb momentuma.

Ádámék kb. 1-1,5 évvel ezelőtt odajöttek hozzám, és elmesélték, hogy na ez van, és hogy Ádám szeretné valahogy elhozni onnan Évát, hogyan lehetséges ez.

Természetesen jómagam felütöttem a Csjt-t, és elkezdtem keresgélni, hogy ilyenkor mi is van.

Na ilyenkor az van, hogy:

- ha Éva szeretne onnan eljönni, akkor be kell slattyogni a gyámügyhöz, el kell mondani hogy mivan, a gyámügytől valaki ki fog menni a családhoz, felmérik a helyzetet, és - akár igaza van Évának, akár nincs - el fogják onnan hozni. Itt kétfelé oszlik a dolog, ugyanis Éva két helyre kerülhet:

     - állami gondozásba, vagy

     - nevelőszülőkhöz.

- ha Éva ugye szeretne onnan eljönni, akkor beslattyog a gyámügyhöz, elmondja hogy mivan, és... nem történik semmi.

Bizony ám, ilyen is van, hogy a gyámügynél létszámhiány van, a szociális gondozók, akik a családhoz járnak túlterheltek, így Éva már nem fér bele az időbe. Ádáméknak legalábbis ezt mondták.

De térjünk a lényegre.

Joggal kérdezheti a kedves olvasó, hogy ha lehetőség van a nevelő szülőkhöz kerülésre, akkor miért is van itt az állami gondozás?

Hát leginkább azért, mert egy 17 éves lányt senki sem szívesen fogad be a házába arra az egy évre, amíg betölti a 18-at, és mehet amerre lát. Mert menni fog.

És itt lett ugyebár fontos, hogy Éva mikor is tölti a 18-at. Ugyanis a Csjt szerint, ha a nevelt gyermek betöltötte 18. életévét, és teljesjogú állampolgárrá vált, bármikor eljöhet a családtól, csak le kell jelentenie a gyámügy felé. Ez ugyebár a másik lehetőség. De addig marad az állami gondozás, ahová viszont saját szabad akaratából akkor megy vissza, amikor akar.

Na ezt el is mondtam Éváéknak, és javasoltam, hogy Éva egyelőre maradjon a kicsi popóján, mindenki jól jár vele.

Majd kb. három hónappal ezelőtt Ádámnál voltam üdítőzni, és mondta, hogy megint előtérbe került a szitu, azzal a változással, hogy Ádám édesanyja vállalta, hogy Éva költözzön hozzájuk. Azzal Éva is jól jár, Ádámnak is ott lesz Éva, és természetesen - lakhatásért cserébe - Éva majd aktívan hozzájárul a ház körüli dolgokhoz, ezzel megkönnyítve Ádám édesanyjának a dolgát.

Igen ám, de anyuka olyan helyen dolgozik, ahol időnként felülvizsgálják az alkalmazottakat, hogy minden szépen, rendben megy-e, és hogy minden olyan-e, mint amilyen eddig volt. Ergo, ha Éva beköltözik oda, és jön egy ilyen felülvizsgálat, akkor ott csúnya-csúnya dolgok is történhetnek. Bevallom, ezt a részét nem teljesen értem a dolognak, de ha Ádám, és az ő anyukája mondja, akkor biztosan így van.

Na lényeg a lényeg, megkérdeztem Ádámtól, hogy teljesen biztos-e abban, hogy örökkön örökké szeretni fogja Évát, mert ha nem, akkor eszükbe ne jusson Évát odaköltöztetni, hiszen ha mégse jön össze a dolog, akkor ott viszont - és ez számomra is érthető - csúnya-csúnya dolgok is történhetnek. Akkor megint elült a dolog.

Kb. 2 napja Ádám megint megkeresett, és elszomorkodta, hogy karácsonykor olyannyira kiakadt Éva nevelőszülein, hogy fogta magát, átbumlizott az egész városon, és elküldte anyukát a picsába. Azóta szent a béke, blablabla, viszont Ádám azt a határt keresi, ahol már el kell hozni onnan Évát.

És akkor elmeséltem neki az alom-teóriát, ahogy most elmesélem nektek is.

Vegyünk egy alom kiskutyát, meg persze az anyjukat.

Amíg a kiskutya az alomban van, addig van élelem, van meleg, van fekhely, van biztonság. Egyedül annyi a dolga, hogy versenyképes maradjon a többiekkel szemben. De ha kivesszük a kiskutyát az alomból, és addig-addig tutujgatjuk, amíg át nem veszi a testszagunkat, majd visszatesszük az alomba, akkor bizony az anyja 90%-os eséllyel el fogja utasítani, így a kiskutya előbb-utóbb elpusztul, hiszen nincs élelem, nincs meleg, nincs fekhely, nincs biztonság.

Ugyanez a helyzet Évával is. Amíg Éva a nevelőszülőknél van, addig van élelem, van meleg, fekhely, biztonság, áram, víz, internet, satöbbi. De amint Évát kivesszük az alomból, és addig-addig tutujgatjuk, amíg teljesen át nem veszi a szagunkat, majd rájövünk, hogy mégsem kell, mert meguntuk, vagy sok vele a baj, és vissza akarjuk tenni a szülőkhöz, akkor a nevelőanyja tuti hogy ki fogja adni az útját. És Éva még nincs 18 éves, így nem dolgohzat annyit, és úgy, hogy stabilan meg tudjon állni a saját lábán, ami azt eredményezi, hogy az utcán fog megfagyni valahol télen, vagy éhen hal a Blahán, hiszen ki ő, hogy a sor elejére álljon, amikor osztják az ételt?

Azt tanácsoltam Ádámnak, várjanak addig, amíg Éva be nem tölti a 18-at, akkor majd elmegy valahová dolgozni, ahol annyit, és úgy tud dolgozni, hogy legyen neki miből egy kis albérletbe menni többedmagával, és akkor majd lehet gondolkozni azon, hogy kivegyük-e az alomból, vagy sem. És addig mindössze annyit kell tennie, hogy elviseli a lelki terrot, amit a nevelőszülők alkalmaznak fölötte. Nem nehéz, én 19 évig bírtam, mégis ember lett belőlem.

Azt persze elfelejtettem elmondani Ádámnak, hogy mind emberből vagyunk, és nagyon vigyázzon, mert a hirtelen jött szabadság, hogy oda megy ahova akar, és akkor amikor akar, és azt csinál amit akar, sőt, még emberekkel is találkozik, nem jelent garanciát arra, hogy Éva is örökkön-örökké.

Természetesen nagyon remélem, hogy örökkön-örökké lesz, hisz mind arra vágyunk, hogy legyen valaki, akivel örökkön-örökké.

Mindentől eltekintve én azt látom, hogy Éva még mindig él, még nem roppant bele a teherbe, még bírja egy darabig, és már csak hónapok vannak hátra addig, amíg el kell döntenie, hogy ott marad az alomban, vagy kimászik.

És addig Ádámnak is türelmesnek kell lennie.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.