Már jó egy éve szöget ütött a fejembe egy gondolat, és az elmúlt pár hétben több emberrel is beszéltem erről, de egy kedves családi barátunkkal folytatott beszélgetés tette fel a pontot az i-re, és akkor sikerült teljesen összefoglalnom magamban ezt a dolgot.

Ti tehettek róla, hogy nekünk most szar.

Ti, akik az 50-es, 60-as években születtetek.

Egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy az átkosban milyen jó volt, mert mindenkinek volt munkája, mindenkinek volt mit enni, nem szenvedtek hiányt semmiben, ha valamire szükség volt, meg lehetett szerezni. És hogy mennyivel rosszabb ma, hogy romlott mindennek a minősége, drágák a dolgok, magasak az adók, kevés a munka, kevés a fizetés.
Aztán az jött, hogy "ti vagytok a jövő, nektek kell gondoskodni arról, hogy jó irányba menjenek a dolgok", meg egyéb hasonló baromságok.
Nem éltem az átkosban, a rendszerváltás előtt nem sokkal, 1988-ban születtem, úgyhogy nem emlékszem rá, valóban jó volt-e, vagy sem, de egy dologban teljesen biztos vagyok: az átkos minden volt, csak kényelmes nem.

Nem azt mondom, hogy ma habzsidőzsi van, de azért lássuk be, a lakosság nagy részének még van hol aludnia, van mit ennie, és - bár sok dologban hiányt szenvednek - nem haltak még bele a "rendszerbe".

Gyerekkoromban rengetegszer hallottam, hogy "endékás" turmixgép, kivehető ajtós, megjött-e már, szinte minden játékunk az "endékából" volt, a tévénk is, a commodore 64 is, a fél lakásunk "endékás" volt. Akkor azt hittem, az "endéká" egy óriási bevásárlóközpont, ahová apám elmegy kocsival, bevásárol, aztán hazajön. Aztán iskolába mentem, történelmet tanultam, és rájöttem, hogy az nem egy bevásárlóközpont, az egy másik ország. Egy másik országból volt az összes játékunk, a tévénk, a számítógépünk, a konyhafelszerelésünk, minden, de tényleg minden egy másik országból jött. Apám több száz kilométert autózott, hogy valamit meg tudjon venni, mert itthon nem lehetett kapni, vagy csak a gagyit. Egy másik ország gazdaságát lendítette fel egész Magyarország, máshová került a pénz, közben itthon szinte alig vásároltak az emberek, csak élelmiszert, vagy amit becsempészett a boltos, a pult alól jött.

Ma, ha játékot, tévét, számítógépet akarok venni, nem kell több száz kilométert autóznom, sőt 20 percet sem utaznom, és lehetőségek sokasága áll a rendelkezésemre, hogy valóban a saját ízlésemnek megfelelőt vegyem meg. Oké, a pénz nagy része így sem a magyar kasszát tömi, de annyi adó van rajta, hogy nyilván mindenkinek jut belőle, és még a használati utasítás is magyarul van benne.
Ma, ha lakást akarok venni, azt veszem meg, amelyiket akarom, feltéve, hogy van rá pénzem. Akkor, amikor akarom, nem kell átverekednem magam a fél országon, csak egy ügyvéd, és a földhivatal kell hozzá.
Ha autót akarok venni, olyat veszek, amilyet akarok, csak bemegyek a szalonba, vagy veszek egy újságot, és kinézek egyet, azonnal az enyém, rögtön, nem kell rá várni, heteket, hónapokat, éveket, kifizetem, és mehetek is vele, amerre akarok.
Értem én, hogy rengeteg minden máshogy volt akkor, de nem voltam ott, nem láttam, és hogy egészen őszinte legyek, nem is igazán érdekel.

Egyszer valaki azt mondta, ha szebb jövőt akarok magamnak, tegyek érte, és harcoljak az elveimért, a szabadságomért, a jogaimért, mert az átkosban mindezek megvoltak, és az milyen hűdeszupijó volt.

Tegyük fel, hogy így volt. Tegyük fel, hogy szabadon hagyhattátok el az országot, egyetlen okirattal, megállás nélkül, és azt hozhattatok vissza, amit akartatok, vám nélkül, ingyen, csak annyiért, amennyibe került, plusz az útiköltség.
Tegyük fel, hogy azt írhattátok le, amit akartatok, azt mondhattátok, amit akartatok, senki nem bántott érte, nem büntettek meg, nem volt orbitális méretű cenzúra.
Tegyük fel azt is, hogy úgy élhettétek az életeteket, ahogy akartátok, és nem kerültetek börtönbe, ha nem akartatok dolgozni, ha csak a lábatokat akartátok lógatni.
Hogy az egyetemi felvétel nem attól függött, hogy párttagok voltatok-e, benne voltatok-e a KISZ-ben, vagy volt-e ismerős, aki benyomott.

Rendben, azt aláírom, egyszerűbb volt munkát keresni, hiszen muszáj volt dolgozni, így az államnak kötelessége volt munkahelyet biztosítani. Olyan munkahelyet, ahol egy ember munkáját öten végezték el, mert dolgozni kell, ahol egész nap verhetted a faszodat, mert semmi dolgod nem volt, hiszen már rég elvégeztétek, végül is öten voltatok egy feladatra.
Még abba is beleegyezem, hogy jobb volt az egészségügy, mert hiába akartál te orvosként külföldön dolgozni, nem mehettél ki, mert utánad mentek, és bilincsben hoztak vissza, így nyilván tele voltak a kórházak orvosokkal, akik még nem is kerestek rosszul, mert fontos volt, hogy a munkaerő egészséges legyen.
Negyedannyi adót nem kellett fizetni, mint most, úgyhogy még azt sem mondhattad, hogy a Zállam ellopja a pénzedet.

Ez volt a Ti átkosotok. A Ti hibáitok, amik miatt nekünk most szar.

Szar, mert meglepő módon a pénz nem magától termett, már akkor sem, így az ország ilyen-olyan egyéb bevételi forrásból fedezte a Ti boldogságotokat, amiknek a levét mi ittuk az elmúlt 20 évben.
Szar, mert azok, akik már akkor is munkáltatók voltak, ma kényükre-kedvükre szopathatnak mindenkit, kiélhetik az összes akkor elfojtott agressziót, és olyan feltételeket szabhatnak, amilyeneket akarnak, már csak azért is.
Szar, mert a rendszerváltás után azok, akik nem engedelmeskedtek a Zállamnak, mind kimenekültek innen a picsába, vitték a szaktudást, a munkaerőt, az észt.
Szar, mert ha befekszem egy kórházba, az orvos inkább megöl, mintsem foglalkozni kelljen velem, hiszen ő a rendszerváltás előtt halálra dolgozta magát, konkrétan a szart is kihajtották belőle, és most már szeretne pihenni is, de éhen halni nyilván nem akar, a nyugdíja meg lófasz.
Szar, mert kurva sok adót kell fizetni, meg kell teremteni azokat a bevételi forrásokat, amiket a világháború után senki nem akart, mert béke van, éljünk boldogságban.
Szar, mert amikor igazán tenni kellett volna, mert még Ti voltatok a jövő, basztatok az egészbe.
Basztatok bele, hogy Velünk mi lesz, hogy Mi miből fogunk élni, Minket hogy fog eltartani az állam. Bele sem gondoltatok abba, hogy a Ti fenenagy jólétetek majd a Miénkbe kerül.

És mindezek után kapjuk az ívet, hogy Mi vagyunk a következő generáció, a Jövő, a Kulcs a fejlődéshez.
Hogy majd Mi eltakarítjuk azt a mocskot, amit Ti hagytatok magatok után, mert Titeket már rohadtul nem érdekel, mert öregek vagytok, fáradtak, és amúgy is, végig harcoltátok az életeteket.
Hogy a Mi feladatunk előre gondolkozni, Nekünk kell tennünk azért, hogy jobb legyen, mert Mi vagyunk a Fiatalság.

És ha rákérdezünk, hogy Ti mit tesztek most azért, hogy jobb legyen, akkor elkezdtek hebegni-habogni, hogy leveleket írtok, táncoltok a Zállam idegein, tüntetésekre jártok, harcoltok a Mi jövőnkért.

Nem.

Ti fasisztáztok, kommunistáztok, monnyonleztek, takardjoztok, és mindeközben megállás nélkül istenítitek a hős átkost.

És eszetekbe sem jut, hogy mi is megharcoljuk a sajátunkat, küzdünk az életben maradásért, próbálunk nem éhen dögleni, egy olyan rendszerben, amit Ti hoztatok létre, egy olyan országban, amit Ti tettetek tönkre, Ti, akik 50-60 éve születtetek, Ti, akik nem gondolkoztatok előre, Ti, akik nem vették figyelembe azt az egészen aprócska tényt, hogy az éremnek két oldala van, és ha most kurva nagy a jólét, akkor később kurva szar lesz mindenkinek.

Szóval egészen tömören összefoglalva a dolgot:

Ti tehettek róla, hogy nekünk most szar.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.